Mezőtúr a Nagy-alföld közepén, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Hortobágy-Berettyó partján fekszik. Nevét minden bizonnyal a Túr folyóról kapta (a Berettyó az Árpád-korban a Túr nevet viselte és a folyó mentén több település nevében is elõfordul). Az elsõ írásos emlék e településrõl az 1205-1235 közötti idoszakból való: a Váradi Regestrum Tur (villa Tur) név alakban említi. Ettõl kezdve királyi okleveleinkben már gyakrabban elõfordul.

A 14. századtól az árutermelés kibontakozásával egyre inkább elõnyös helyzetbe került a környezõ településekkel szemben. A Sárrét mocsárvilágán át az egyetlen járható út a mezõtúri révnél kezdõdött. Ez volt a legrövidebb út a szolnoki réven keresztül a Budáról Erdélybe vezetõ utak közül. Az átkelõhely fontos városfejlesztõ tényezõ lett, így a század második felében Túr is a mezõvárosok sorába lépett. Mezõvárossá nyilvánító oklevele 1378-ból Nagy Lajos királytól származik, aki több ízben is megfordult Túron. Az Anjou-uralkodóra utal a város régi címerében az Anjou-liliom is. Mint mezõváros, vásártartási jogot kapott, vámmentességet, sõt vámszedési jogot élvezett.

A túri vásárok már a 15. században látogatottak és nagyon híresek voltak, jelentõségük a török hódoltság idején tovább nõtt. A kereskedelem mellett virágzott a kézmûipar. Különösen ismertek voltak a csizmadiák, a tímárok, a korsósok, a szûcsök.

Mezõtúr kulturális téren századokon át központja volt e vidéknek. A város korán csatlakozott a reformációhoz. 1530-ban alapított protestáns iskolája rövidesen - a debreceni után, amelynek partikulája volt - a Tiszántúl legjelentõsebb oktatási intézménye lett. A 16. században a wittenbergi egyetemen tíz túri származású diák tanult, akik azzal hálálták meg volt iskolájuk gondoskodását, hogy könyveket, térképeket hoztak magukkal, s odaajándékozták az iskola könyvtárának. A református gimnázium 16000 kötetes régi, ritka könyveket tartalmazó könyvtárának is ilyen ajándékok vetették meg az alapját.

A 19. században meginduló tõkés fejlodésnek nem sok hasznát látta Mezõtúr. A gyáripar olcsó termékeivel fokozatosan háttérbe szorította a város kisiparát. A nagyipart pedig csupán a téglagyár, néhány malom és egy szövõüzem képviselte. A város lakossága 25000 fõ körül stabilizálódott. A 19. század derekán még lényegesen kisebb Szolnok a századfordulóra utóléri, majd elhagyja Mezõtúrt.

A II. világháború után az új gazdasági-társadalmi viszonyok hosszú idõn át szintén kedvezõtlenül befolyásolták a város életét. A mezõgazdasági termelõszövetkezetek megszervezése, majd a technikai színvonal emelkedése jelentõs számú munkaerõt szabadított fel. Ipar hiányában ez a munkaerõ elvándorlásra kényszerült. Különösen nagy az elvándorlás az 50-es évek második felében, amikor az évi átlag megközelítette a 300-at. Javulást csak a 70-es évek hoztak, amikoris a múlt kisipari hagyományaira támaszkodó szövetkezeti ipar mellett több középüzem települt a városba.

Mezõtúr iskolaváros - öt óvoda, három önkormányzati általános iskola, két egyházi általános iskola, két gimnázium és szakközépiskola, egy kereskedelmi szakközépiskola és szakmunkásképzõ, egy szakképző iskola, valamint egy mezõgazdasági foiskola. E jellegébõl adódóan igen nagy a településen a fluktuáció, ami jelentõsen befolyásolja Mezõtúr kulturális életét.

Mezõtúr mindig is odaadóan ápolta a néphagyományokat, több évtized kihagyása után újra minden évben megrendezésre kerül a Túri Vásár és 2002. óta – a vásárt megelõzõ idõszakban - az arTúr fesztivál Mezõtúri Művészeti Napok rendezvénysorozat.

A tárgyi kultúrát illetõen dominánsan van jelen a fazekasság. A túri korsósok emlékét õrzi a Túri Fazekas Múzeum, valamint a Badár emlékszoba. A múzeum állandó tárlatán a mezõtúri fazekasság történetét mutatja be, jól elkülönített stíluskorszakok szerint. Közmûvelõdési terme gyakran ad otthont egyéb népművészeti kiállításoknak. A Badár emlékszobában, a világhírű id. Badár Balázs (1855-1939) fazekasmester valamikori lakóházában eredeti környezetben láthatók a mester munkái, diplomái, kitüntetései. Eredeti állapotában használható a mûhelye is, a ma már ritkaságszámba meno égetõkemencével.

Emellett magas színvonalra emelkedett a népzene ápolása, minõségi tolmácsolása. Jeles képviselõi e területnek a Szivárvány citerazenekar tagjai, akik 34 esztendeje muzsikálnak együtt, külföldön és hazánkban is öregbítve városunk hírnevét.

A népi kultúra mellett ma már jelentõs szerepet kap Mezõtúr kulturális-művészeti életében a kortárs képzõművészet is. Az 1981 óta működõ Képzõmûvészeti Alkotótelepnek köszönhetõen nagy értékű képzõművészeti gyűjteménnyel rendelkezik városunk, melyet a 2000-ben felújított - korábban zsinagógaként egzisztált - Városi Galériában tekinthetnek meg a látogatók. A művésztelepet Mezõtúr Mûvészeti Közalapítványa üzemelteti a Holt-Körös parti Takács-tanyán. Az alkotótelep évente egy alkalommal, egy hónap idõtartamban kerül megrendezésre. Résztvevõi hivatásos szobrászok, festõművészek, grafikusok. Fõ profilja a viaszveszejtéses bronzöntési technológia, melynek „újrafelfedezése” és tökéletesítése a Karcagon élõ Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész nevéhez kötõdik, aki egyben a mezõtúri művésztelep alapítótagja és művészeti vezetõje is.

Mezõtúron alapfokú mûvészeti iskola keretében történik a hangszeres zene oktatása. Az iskola néhány éve beindította a balett és társastánc tanszakokat is. Ezen kívül az ének-zene tagozatos általános iskola is hozzájárul a már korábban is magas szinten művelt ének- és zenekultúra ápolásához. A kórusmozgalom terén is jelentõs eredmények vannak, ma már hagyománnyá vált a Kicsinyek Kórusa Országos Fesztivál kétévenként történõ megrendezése is.