2012. július 27-től – augusztus 12-ig tartott idén a nyári Olimpia, Londonban. A magyar játékosok mellett, mi Mezőtúriak külön is büszkék lehetünk városunk egyik lakójára, Szőke Barnára, aki július 12-én indult el biciklijével a brit főváros felé. Az útról és annak viszontagságairól Szőke Barnát kérdezem.

– Mi inspirálta ezt az utat?

– Tulajdonképpen ez egy jótékonysági kerékpártúra volt. Erre már körülbelül egy éve készültem. Úgy gondoltam, hogy viszek ki egy pólót az olimpiára, aláíratom az olimpikonokkal, és ezt felajánlom a kórháznak árverezésre.

– Milyen felkészülés szükséges egy ekkora táv megtételére? Mennyi ez a bizonyos táv?

– Londonba 24 nap alatt értem ki, 2228 km-t tettem meg az út folyamán. A visszaúton alkalmam volt rövidíteni 1100 km-t, mert egy magyar kamionossal utazhattam egy darabon. Úgy indult először, hogy Mezőtúr Brüsszel között megyek, de a fiam indulás előtt 3 nappal megtudta, hogy átadták az Olimpia tiszteletére a Párizs London kerékpár utat, így megváltoztattam az útitervemet. Igaz, ezzel 300 km-rel hosszabb lett a táv. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen utat megtegyen, nagyon sok kilométert kell előtte mennie. Egy Alföldi embernek fogalma sincs arról, hogy milyen az, mikor órákig felfele teker a lejtőn 20-25 kilós csomaggal.

– Mesélne az útról, elindulástól a megérkezésig?

– Ahogy a nyilvánosság már tudja a Parlament előtt fogadott Kövér László, ő indított utamra. Egy kistarcsai barátom elkísért Hegyeshalomig, utána egyedül folytattam az utam. Bár ezt az egyedüllétet nem úgy kell elképzelni, hogy egyedül tekerek ilyen hosszú úton, nagyon sok kerékpáros van és nagyon összetartóak. Londonban összesen 3 napot töltöttem, volt alkalmam átkerékpározni azon az úton, ahol a maratont futották, illetve ahol a kerékpárosok mentek. Azt nagyon sajnálom, hogy a London Eye-ra nem sikerült felülnöm. Körülbelül 20-30 országnak külön stand volt felállítva, ahol a magyarok is szerepeltették magukat és tudtam Angliában magyar sört fogyasztani. Az olimpiai faluba nem tudtam bemenni, nagy volt a biztonsági védelem annyira, hogy az olimpia ideje alatt a város felett még repülőgép sem járhatott.

– Milyen nehézségek akadtak útközben?

– Kaptam hideget, meleget és ezt szószerint kell érteni. Egyedül hóesés nem volt, de volt jégeső, felhőszakadás, nagy szél, hideg. Ha nem készülök fel fejben, akkor Ulm-nál visszafordulok, mikor megláttam a Fekete erdőben az emelkedőket.

– Milyen eszközök vannak a segítségére?

– Természetesen mindenhez megvolt a felszerelésem. A leghálásabb egy 20 négyzetméteres fólia volt. Gyakorlatból tudom, hogy ezt állandóan készenlétbe kell helyezni, mert ha egy felhőszakadás vagy eső elkap, már borítom is be magam biciklivel együtt. Ugye arra is kell vigyázni, hogy a kerékpáron a lánccal, vagy bármivel nehogy probléma legyen. Esőkabáttal, napszemüveggel egyaránt fel kell készülni, ha valaki Angliába megy, mert az egyik pillanatban szakad az eső, 3 perc múlva már süt a nap. Azon kívül nagyon sok ruhanemű kell. Élelmiszert nem nagyon vittem, mert majdnem mindennap bevásároltam.

– Milyen időközönként tudott megszállni?

– Volt sátram. Éjszaka általában 10-11 órakor kerültem „ágyba” és volt, hogy a fólia itt is nagy szerepet vállalt, mert a hidegbe bizony azzal is be kellett takarnom magam. Olyan is előfordult, hogy éjszaka fel kellett kelnem megmozgatni magam, mert szinte remegtem. Olcsóbb szállodákban, kempingekben, apartmanban is megszálltam, ezt mindig az időjárástól tettem függővé. Ha láttam, hogy hidegebb, esősebb idő lesz, akkor kerestem valami szálláslehetőséget. Ha jobb volt az idő, akkor inkább többet tekertem és a sátrat választottam.

– Célja az volt, hogy néhány pólót minél több olimpikonnal aláírasson, majd a mezőtúri kórház megsegítésére árverésre bocsásson. Elérte ezt a célt?

– Igen, 2 darab pólóról beszélünk, amiből egyet felajánlok a Kórház javára, a másikról viszont nem szeretnék nyilatkozni, hogy kinek és milyen apropóból szánom. Szeptember 18-ára kaptam egy meghívót. Név szerint engem is meghívtak az olimpikonok fogadására, a Parlamentbe. Nagyon megható volt, egyedül azt bánom, hogy nem lehetett fényképezni. Az olimpikonokkal akartam elsősorban aláíratni ezeket a pólókat, de sikerült a köztársasági elnökkel, a miniszterelnökkel és a házelnökkel is. Még ami nagyon ritka, hogy a nemzet sportolói közül aláírta Grosits Gyula, az Aranycsapat „feketepárduca”, kapusa; aláírta Buzánszky Jenő, és Kárpáti György vízilabdás. Így 3 nemzet sportolója, 3 államfő és az olimpikonok aláírásával ellátott póló az, amire később licitálni lehet.

– Mik a tervei a jövőre nézve?

– Jelen pillanatban még nem tudok erről nyilatkozni, a kerékpározásról nem mondok le, de egyelőre ilyen nagy utam biztos, hogy nem lesz.

Bodor Márti