A Mezőtúr Városi Kórház Rendelőintézet Egészségügyi Szolgáltató Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. 2011-es évéről, 2012-es feladatairól és céljairól beszélgettünk Dimákné Putnoki Éva gazdasági igazgatóval, Nagyné Fekete Szilvia ápolási igazgatóval, és dr. Csellár Zsuzsanna ügyvezetővel.

– A 2012-es évet megkezdve, hogyan látja a doktornő az elmúlt évet a kórház működése szempontjából?

Cs. Zs.: – A 2011-es évet remek évnek mondhatom.  Nagyon kemény munka áll mögöttünk, mint gazdaságilag, mint pénzügyileg, szakmailag tekintve a kórházat, - azt gondolom - sikerült stabillá tennünk, ez megmutatkozik a betegforgalmunkban.  Az intézménynek sikerült jó hírnevét keltenünk az elmúlt évben is, és erre a későbbiekben is nagyon fogunk vigyázni.  Úgyhogy a munkánk, annak gyümölcse, a számaink, melyekről a későbbiekben biztos szó lesz, ezt tükrözni fogják.

– A 2011. évi statisztikákat figyelve a laikus ember azt mondhatná, igen nagy forgalma volt a kórháznak, de szakember szemmel hogyan jellemzi a betegellátást?

Cs. Zs.: – Pontosan. A statisztikák csak számok, de ezek mögött valós munka van.  Először azt szeretném a kedves nézők tudomására bocsátani, hogy a kórházban van kilencvenegy aktív, és hetvennyolc krónikus ágy, tehát egy kicsit külön kell választani ezt a két ágytípust.

A krónikus ágyon a betegforgalmunk megközelítőleg nyolcszáz fő volt, az aktív ágyon pedig 4700. Négy alapszakmánk van: gyerekgyógyászat, sebészet, nőgyógyászat, és a belgyógyászat, illetve van egy sürgősségi és egy intenzív osztályunk. Ez egy elég szép mutató, mely azt jelzi, hogy fekvő intézményünket nagyon szívesen választják a betegek.  Illetve a másik, amit szeretnék kiemelni: a szülészeti osztály, hiszen ott mutatkozik meg leginkább a vidékiek létszáma. Egy nagyon hangulatos osztályról beszélhetünk, ahol tényleg családias jellegben történnek az események. Egy „rooming-in” ellátás van, ami annyit jelent, hogy a kisbaba az anyukájával lehet bent. Különféle kedvezményeket is tehetünk, így apás szülések is előfordulnak, amelyek nagyon közkedveltek, leginkább az első születendő baba érkezésénél veszik igénybe a családok.  A járóbeteg-ellátást tekintve pedig közel 115 ezer betegünk volt, ami tulajdonképpen a 26 speciális szakterületünket fedi le. Nem olyan nagy számban, de itt is megmutatkozik a térségen kívüli betegellátás. Én mindenképpen nagyon pozitív dolognak ítélném meg, hiszen ez szintén azt mutatja, hogy a kórházunkat szívesen választják nemcsak a mezőtúriak, de a térségen kívüli lakosok is.

– Magánbeszélgetésünk alatt is kiderült, hogy a kórház igyekszik mindig a betegeknek minél jobb ellátást biztosítani, úgy is mondhatjuk, hogy a családias környezet nemcsak a szülészetre vagy gyermekosztályra jellemző…

Cs. Zs.: – Igen, erre mindenképpen törekszünk, ez szerintem abból is adódik, hogy az itt dolgozók leginkább mezőtúriak. Aki bekerül ide, valamilyen családtagja, hozzátartozója valószínű, hogy az intézmény valamelyik területén dolgozik és már a látogatás, vagy néhány jó szó is mind olyan pozitív dolog, amely amellett szól, hogy az intézményünket előszeretettel veszik igénybe. A mezőtúri intézet betegellátási területe öt településre terjed ki… Ez a szűk területi ellátási kötelezettségünket jelenti, tehát Mezőtúr, Túrkeve, Mesterszállás, Kétpó és Mezőhék területét foglalja magába, amely mintegy harminc ezres lakosságszámot jelent, de nagyon szívesen látogatják a szomszéd kistérség településeiről is intézményünket, leginkább Gyomaendrődről, Szarvasról, Dévaványáról, Törökszentmiklósról és jó néhány szolnoki betegünk is van.  Azt is megnéztük a statisztikai adatokból, hogy amilyen ellátást Mezőtúr tud nyújtani –1. szintű progresszivitási ellátásról beszélünk -, a mezőtúriak nem nagyon veszik igénybe Szolnokon vagy más területen.  Tehát sikerült ennek a közösségnek a mezőtúri kórházat preferálni, első kézben minket választanak, ez mindenképpen pozitívum.

– Egy éves beszámolóban az egyik legfontosabb kérdés a pénzügyi helyzetre vonatkozik. Hogyan alakult az elmúlt évben a kórház bevétele, kiadása?

D. P. É.: – A 2011-es üzleti év zárása most is folyamatban van, a 98%-os adatok alapján a kórház pozitív szaldóval fogja zárni az évet.  Az intézmény bevétele 2011-ben 946 millió Ft, ez OEP bevételt jelent, a saját bevétel 42 millió Ft, a működési kiadása 927 millió Ft volt az elmúlt évben. A kórház önkormányzati támogatás nélkül működik, ez úgy gondolom ebben a térségben nagy szó, hiszen a legtöbb kórházhoz működési támogatást kell adnia az önkormányzatnak. 2011.december 31-én lejárt számlatartozása az intézménynek nem volt, tehát egy pozitív évet zárhatunk, várhatóan pozitív eredménnyel.

– Milyen fontosabb beruházások történtek, mint eszközbeszerzés, mint felújítás szempontjából?

D. P. É.: – Eszközbeszerzés és felújítás is volt az előző évben, ezt különválasztanám, egyik rész a gépműszer-beszerzés: gazdasági-, medikai szervergép, EKG, kapnográf, monitor, próbaszemüveg-keret, spirométer, gasztroszkóp és kolonoszkóp vásárlása történt. Ez közel 14 millió Ft összeget jelentett a kórháznak.  Épület felújítások is történtek, gondolok itt a szakrendelők, kórtermek folyamatos festésére.  Kiemelném a gyógytorna és fizikoterápia új helyre történő áthelyezését, a régi épületszárny (A épület) földszintjére költözött e két szakrendelés. Ápolási osztályon fürdőszoba burkolása történt meg, ez egy korszerűsítés volt. Valamint a gazdasági hivatal felköltözött a szakrendelőbe a második emeletre, itt valójába az irányítás integrálása történt meg, tehát egy szinten van az igazgatási szakma. Irattár kialakítása is megtörtént, és kiemelném az informatikai fejlesztést: egyrészt az iktatóprogram korszerűsítését, másrészt az osztályos igénylő program használatát.  Ez utóbbi annyit jelent, hogy a szakmai anyag felhasználást folyamatosan tudjuk kontrollálni, tehát melyik osztály milyen betegre milyen eszközöket, gyógyszert, szakmai anyagot használ. Valójában ez nekünk egy kontrolladat- szolgáltatást jelent.

– Az intézmény számos pályázatot adott be. Milyen eredmények születtek?

D. P. É.: – Konkrétan volt egy TÁMOP 6.2.2 pályázat, ez ECDL Start vizsga megszerzésére irányult, 37 fő egészségügyi dolgozó vett részt a képzésen, mindenki sikeresen megszerezte ezt a bizonyítványt, mely a betegdokumentáció vezetéséhez nagyon nagy segítséget nyújt, hiszen minden beteg-adat most már számítógépen van.  A pályázaton 4.632.500 Ft-t nyert a kórház, ez tényleg nagy eredményt jelent, és hogy helyben történt a képzés, ami azt jelenti, hogy nem kellett a dolgozókat a betegellátásból kivenni, így zavartalanul mehetett a munka.

A másik pályázat a működéshez kapcsolódóan a KEOP 53.0., mely komplex épületenergetikai pályázat, az önkormányzat nyújtotta be 2009. december végén és nyert. Nagyon várjuk, hogy ebben az évben megkezdődjön, úgy tudom, a közbeszerzés már lezajlott. Mivel nálunk nagyon nagy költségek merülnek fel a működtetés során, gondolok itt a fűtés- és világítás költségeire, minél hamarabb megkezdődik a pályázat, annál nagyobb megtakarítást jelentene a kórház részére.

N. F. Sz.: – Amit a gazdasági igazgató nő elmondott pályázatokon kívül, számos eszközt tudtunk beszerezni különböző pályázati forrásokból, így az önkormányzati pályázatból céltámogatásként 2011-ben egy lélegeztető gépet tudtunk beszerezni, valamint egy modern multifunkcionális betegvizsgáló ágyat, mely át is röntgenezhető, ezeket a sürgősségi és intenzív osztályon tudjuk használni. Valamint a gyermekosztályon a Gyógyvarázs K&H Egészséges Nemzetért Alapítvány Gyermek-egészségügyi Programja keretein belül infúziós pumpát és párásító gépet tudtunk nyerni. A Mezőtúr Város Kórház Rendelőintézet Fejlesztésért Közalapítvány támogatásával pedig a rehabilitációs osztályra új masszírozó ágyat, 8 darab matracot tudtunk venni, valamint számos kisebb eszközöket: vérnyomásmérőket, AMBU lélegeztető ballont és kézi műszereket tudtunk ebből az összegből vásárolni. Folyamatban van még egy CTG és fizioterápiás készülék megvásárlása, valamint a Mezőtúr Belgyógyászat Alapítvány tudott nekünk vásárolni textíliákat (ágynemű), projektort és vetítővásznat is. Magántámogatásokat is kapott a kórház mezőtúri vállalkozóktól, melyeket ez úton is szeretnénk megköszönni.

– Új szolgáltatások bevezetésére is sor került az intézményben.

Cs. Zs.: – Az új szolgáltatásokra ugye két okból kerül sor. Az egyik azért, mert ha valamire szükség van, amit meg kell oldanunk, a másik pedig azért, ha valami miatt „olcsósítani” szeretnénk a korábbi szolgáltatást, így ennek megfelelően, először kialakult egy őrző-védő, és egy portaszolgálat. Erre nagy szükség volt, hiszen az utóbbi időben az intézményben rendkívül sok lopás és rongálás mutatkozott meg, ami sajnos még a betegeket és az egészségügyi dolgozókat is érintette.  És nem utolsó szempontból az önkormányzati vagyonvédelem is feladata az intézménynek, úgyhogy ezt a múlt év júniusától vezettük be, és azóta – mondhatom azt – lopás nem is történt a kórházban.  Ez huszonnégy órás szolgálatot jelent, a portaszolgálat mellett még egy járőrszolgálat is működik. A másik esetben, ahogy említettem, egy sokkal kedvezőbb beszállítói tárgyalást tudtunk kieszközölni. Tulajdonképpen nem arról van szó, hogy a régebbi szolgáltatóval nem voltunk megelégedve, hanem egyszerűen az ember mindig próbálja kitalálni, hogy tudna takarékoskodni, gazdaságosabban működni. Ennek megfelelően, ami a legnagyobb megtakarítást jelentette az intézménynek a villamos-energia beszerzés, mely másik szolgáltatótól történik, ez közel félmillió forint megtakarítást jelent a kórház számára, ami egy óriási dolog. Ugyanilyen megfontolásból tárgyaltunk hulladékgazdálkodás ügyében, ezt is új szolgáltató végzi, ugyanígy a munkakörnyezet és tűz védelmet, ami még új szolgáltatást jelent, az a mosodai. Mint ahogy említette korábban az ápolási osztály vezetője, a textília mindig nagy probléma a kórházban, hiszen ez az az eszköz, ami leginkább elhasználódik, és ennek a cseréje az, ami a legtöbb pénzt felemészt. Ezt olyan tekintetben sikerült megoldanunk, hogy egy kedvezőbb mosási árajánlatot kaptunk, ebbe beletartozik a napi szállítás, tehát minden nap tiszta ágyneműt kap az intézmény, és még lehetőség volt bértextíliára is. Elmondható, hogy az intézménynek tavaly szeptember óta textília problémája nincsen, ez óriási dolog. Ami még új szolgáltatás, és feltétlenül meg szeretném a kedves nézők számára, beindítottuk a gyógymasszőri tevékenységünket, ami a járóbeteg ellátásban érhető el, tehát nemcsak a rehabilitációs osztályon fekvők kapják, hanem azok is, akiknek igénye van, akinek a házi orvosa, vagy a reumatológus kollega úgy ítéli meg, hogy szükség van a betegségek esetén, ő is hozzáférhet most már.

– Kamerán kívül beszéltük, hogy alternatív szolgáltatások bevezetésére is sor került.

Cs. Zs.: –Ami nagyon nagy megelégedettséggel szolgál, és aminek a terápiás hatása nagyon jó – ez mutatkozik abban, hogy a szolgáltatás mellett hosszú várakozólista van -, nem más, mint a BEMER mágneses terápia, ami leginkább a mozgásszervi betegek gyógyulását szolgálja. Mindannyian tudjuk, hogy nemcsak ebben a térségben, hanem egész Magyarországot tekintve egyre inkább nő a mozgásszervi betegek száma, úgyhogy ők nagymértékben és jó gyógyulási aránnyal igénybe tudják venni.

–  A sok munka és feladat mellett eredményekben is gazdag volt az év.

N.F.Sz.: – Azt tudnunk kell, hogy az egészségügy olyan terület, ahol folyamatos képzésre van szükség. Büszkék vagyunk rá, hogy két orvosunk újabb szakvizsgát tudott tenni, valamint két egészségügyi szakdolgozónk speciális képzésen tudott részt venni, ebben tudta az intézmény támogatni. Ezen kívül egy dolgozónkat segéd-levéltárosi képzésben támogattunk, valamint kazánfűtői képesítés megszerzésében tudtunk egy munkatársunknak támogatást nyújtani. Önerőből is hajlandóak a mai világban a dolgozóink tanulni, öt fő jár egészségügyi főiskolai képzésre, különböző szakokra, felsőszintű ápolói képzésre is hat fő dolgozónk jár jelenleg.

Cs.Zs.: – Ha folytatjuk ezt a büszkeségsorozatot, amire még büszke lehet az intézmény, az elmúlt év májusában nagyszabású belgyógyászati rendezvényünk volt, amin 180 kollega vett részt, közel 80 nagy sikerű szakmai előadás zajlott. A belgyógyászati szakmai grémium maximálisan elismerte a kongresszus szakmai színvonalát, és ez akkreditált képzést is adott a résztvevőknek. Pozitív hozadéka a rendezvénynek az, hogy az intézményünket sok helyről megismerték, hiszen volt, aki nem tudta, hol van Mezőtúr, és akik a Dél-Dunántúlról vagy akár az észak-magyarországi területekről érkeztek hozzánk, egy kicsit megismerték az intézményt. Amire még büszkék lehetünk, az elmúlt évben sikerült a csapatszellemet, a csapatépítést megvalósítanunk: rendeztünk egy Kft. napot, ami egy akadályversenyt jelentett, illetve utána egy főzőversenyt. Szerveztünk intézményi kirándulást, karácsonykor az ünnepség keretein belül fenyőfadíszítő- és zserbósütő-versenyt. Ez is egy kicsit a nehéz munka mellett talán segít abban, hogy az egységek mivel nem sokat találkoznak egymással, ilyenkor picit lazítani lehet, és baráti légkörben beszélgetni.

Amire, mint intézményvezető mindenképp büszke vagyok, hogy ezt az egész munkát csak úgy tudtuk megoldani, hogy olyan dolgozókkal dolgozom, akik kellően rugalmasak, akik magas szakmai színvonalon végzik a tevékenységüket, kellő önképzés és tudáséhség mellett. Mindezt teszik úgy, hogy prioritást élvez a beteg centrikusság, kellő fegyelmezettség, és így tud teljes lenni az intézmény.

– Fontos megemlíteni a Teleki Blanka Gimnáziummal való kapcsolatot.

N.F.Sz.: – 2011. szeptemberétől indult a Teleki Blanka Gimnáziumban és Szakközépiskolában humán szakterületen egészségügyi szakmacsoporton belül egy szakközépiskolai képzés. Ezzel párhuzamosan indult el 18 és 22 éves érettségizett fiataloknak egy felsőszintű ápolói képzés, melyben együttműködünk a gimnáziummal, az intézményünk orvosai és egészségügyi főiskolát végzett dolgozói óraadók a képzésen, valamint a gyakorlati helyet is a kórház biztosítja a számukra. Arra is szintén büszkék vagyunk, hogy az ápolói szakma számára utánpótlást jelenthetnek ezek a tanulók.

–  Melyek a 2012-es év legfontosabb céljai, mondhatni kihívásai?

Cs.Zs.: – Célunk továbbra is az, hogy az intézmény fenntarthatóságát tudjuk biztosítani, a kiadási és bevételi oldalnak a pénzügyi egyensúlyát meg tudjuk tartani. Szeretnénk ugyanúgy nem igénybe venni az egyébként is nehéz helyzetben lévő önkormányzat támogatását. Ehhez természetesen továbbra is szükség van a szigorú keretgazdálkodás betartására, a teljesítménymutatók folyamatos monitorizálására. De ami a legfontosabb, hogy az intézmény úgy működjön, hogy prioritást élvezzen mindig a betegbiztonság és betegellátás, természetesen úgy, hogy meg tudjunk felelni a szakhatósági és törvényességi előírásoknak. Ami a legfontosabb, amit kihívásként és egyben célként is mondhatom, hogy megőrizzük a kórház jelenlegi struktúráját, tehát a négy alapszakmát, a két ellátó egységünkkel (az intenzív és sürgősségi osztállyal), talán ez lesz a legnehezebb. Természetesen csökkentve is meg tudjuk oldani az ellátást, és most itt nem akarok ágyszámokba belebocsátkozni, de a legfontosabb, hogy ezt a típusú ellátást tudjuk a későbbiekben is nyújtani. Hogy aztán ezt milyen módon, nappali kórház formájában, vagy kibővített járóellátással – ez is szóba jöhet, de továbbra is azt hangsúlyozom, hogy a legfontosabb a jelenlegi struktúra megtartása.

–  Felmerült bennem egy kérdés: mivel Mezőtúr és környéke igen hátrányos helyzetű, ezt a kórház hogyan tudja megoldani?

Cs.Zs.: – Mi csak azzal tudunk segíteni, hogy megmaradunk ugyanilyen formában, hiszen ha megnézzük, hogy a környező kis településeknek milyen nehéz a bejutás egyáltalán Mezőtúrra, nemhogy más településre. Milyen nehezen tudják ezt megoldani, hiszen nagyon rosszak az útviszonyok, rossz az infrastrukturális helyzet, a tömegközlekedést sem mondhatnánk, hogy körszerű, vagy olyan gyakran elérhető. Ha mentőhelyzetről beszélünk, azt mindenki tudja, hogy Mezőtúr sajnos nem rendelkezik rohammentővel, a mentőellátásunk is elég gyér, mentőtiszt sem ül a mentőautókon, tehát mindenképp van létjogosultsága ennek az intézménynek, azért hogy ez a lakossági közösség megkapja azt a fajta méltó ellátást, ami jár neki.

–  Felmerült városunkban is az a „pletyka”, hogy a kórház is állami kézbe kerülhet.

Cs.Zs.: – Természetesen ennek vannak hivatalos információi, ami tájékoztatást mi kaptunk, mint intézmény, 2012. január elsejével a megyei fenntartású intézmények kerülnek át az államhoz, és a fővárosi kórházak, a városi kórházak pedig 2013. január 1-vel. Azóta már természetesen keringenek nem hivatalos információk akár egy előrehozott átadás időpontjáról, de ebbe nem bocsátkoznék bele.

–  Történhetnek olyan változások ebben az évben a kórházban, amelyről már most lehet tudni?

Cs.Zs.: – Mint ahogy már mindenhonnan hallhatjuk, struktúraváltozás biztosan lesz. Csak az a kérdés, hogy az ellátásokat milyen tekintetben kell átszerveznünk, és megváltoztatni, tehát mi az, amit meg tudunk oldani fekvő ellátás vagy esetleg egy nappali kórház vagy minősített járóellátás keretében, de erről még pontos információnk nincsen, erről most folyik az egyeztetés a GYEMSZI-vel (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet). A GYEMSZI a Nemzeti Erőforrás Minisztérium háttérintézményeként működik, ez az intézmény köteles a magyarországi egészségügyi ellátási struktúra változását karbantartani, felügyelni és megszervezni. Tehát nekünk ezzel a csapattal kell egyeztetni, ami jelenleg is folyik – ahogy már említettem. Mi továbbra is ahhoz ragaszkodnánk, amink van, ezt szeretnénk tovább folytatni. A kollegákkal leültünk, és átbeszéltük, egyeztettünk: mi nem akarunk nagy dolgokat, nem akarunk gerinc-sebészetet, szívsebészetet, protézist beültetni. Mi csak azt a fajta ellátást szeretnénk adni Mezőtúr és térségének lakosainak, amire a legnagyobb szüksége van, és amit eddig is el tudtunk látni, el tudtunk végezni minden különösebb fennakadás nélkül. Erre van az intézménynek egy mottója, amelyet dr. Svéd Lászlótól vettünk kölcsön, ezt szeretném beolvasni:

„Senkinek sem vagyunk konkurenciái, talán csak a halálnak, akit igyekszünk a betegektől minél távolabb tartani.”

–  Utolsó kérdésem tulajdonképpen az egész országot érinti, hiszen Magyarországot gazdasági válság sújtja. Hogyan érinti a városi kórházat ez a jelenlegi állapot, és az ebből következő probléma: az orvosok elhagyják munkájukat és külföldön próbálnak szerencsét. Az intézményben marad a csapat úgy, ahogy van?

Cs.Zs.: – Először a kérdés első felére válaszolnék a gazdasági válságot tekintve: ez természetesen érinti az intézményünket is, hiszen mindenhol érvényesítik a beszállítók is az infláció-emelkedést, illetve sajnos az ÁFA emelkedés által drágultak a szolgáltatások, megpróbálunk újra leülni és tárgyalni a beszállítókkal, hogy milyen engedményeket tudnának adni, ami még az ő működésüket sem befolyásolja nagy részben, és esetleg nekünk is jó lenne. Azt azért elmondhatom, hajlandóságot mutatnak, hiszen a jó kapcsolat a beszállítókkal valahol mindig meghozza a gyümölcsét.

A kérdés másik felére annyiban szeretnék válaszolni, hogy a kórházból egy fő orvos és egy szakápoló kiment külföldre dolgozni, de ők már régebben kacérkodtak a gondolattal, most lett lehetőségük, de azt gondolom, nem ez a mostani nagy hullám – ami most érződik az egészségügyben – hatására. Ez már régebbi dolog. Rezidensdolgozó nálunk nincs, tehát letétbe helyezett munkaszerződés nincs. Mi továbbra is tudjuk biztosítani stabilan a jelenlegi dolgozókkal a 24 órás betegellátást. Azt gondolom, fennakadás nem lesz, csak hagyjanak minket dolgozni.

Miskolczi Adrienn