Előző számunkban megjelent beszélgetésből megtudhattuk, hogy veszélyben van az aktív ellátás a mezőtúri kórházban, és hogy a város- és a kórházvezetés mindent megtesz azért, hogy ez ne történhessen meg. Az azóta eltelt hetek új fejleményeket hoztak, ezekről beszélgettünk Herczeg Zsolt polgármester úrral.

– A legutóbbi beszélgetésünk óta, úgy tudom, további egyeztetések folytak a kórházunkkal kapcsolatban. Hoztak-e eredményt az erőfeszítések?

– Két hete pénteken jártunk Budapesten Dr. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárnál, jelen voltak még a tárgyaláson a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) vezetői, munkatársai és természetesen Boldog István országgyűlési képviselőnk is. A megbeszélés nem volt éppen jó hangulatú, hiszen a kórházunk jövője volt a tét és sajnos úgy kezdődött, hogy Mezőtúrnak nem lesznek aktív ágyai az átszervezést követően. Igen kemény harcot kellett megvívnunk ahhoz, hogy úgy álljunk fel az asztaltól, durván két óra múlva, hogy a lehetőségek szerint mégis pozitív eredményeket érjünk el. Ezt én annak tulajdonítom, hogy az utóbbi időben akit csak lehetett megkerestünk és kértük a segítségét, így a miniszterelnök úrhoz is eljuttattunk két levelet, amelyben kértük azt, hogy tartsa meg a választások előtt itt elmondott ígéretét, miszerint szeretne segíteni a mezőtúri embereken. Úgy gondolom nem is volt eredménytelen ez a segélykiáltás, ugyanis az ő kérése alapján valósult meg ez a pénteki egyeztetés. Most azt mondhatjuk, hogy a szülészet és a nőgyógyászat marad 15-15 és a belgyógyászat 20 ággyal. A sebészetünk átalakul egy úgynevezett nappali sebészetté, valamint a belgyógyászatba integrálódik majd be valamilyen módon a sürgősségi ellátás.

– Mik voltak a főbb érvek?

– Azt  nem szerettük volna, hogy megszüntessenek Mezőtúron minden aktív ellátást és azt mondják: majd egyszer idehozunk egy másfélmilliárdnyi fejlesztést, majd idehozunk két rohammentőt, egy kistérségi diagnosztikai központot és így fogjuk javítani az itt élők egészségügyi ellátását. Mi azt kérdeztük, hogy ezekre mikor kerül sor? Erre természetesen nem volt konkrét válasz. Mi azt szeretnénk, hogy amikor ezek a fejlesztések már megvalósultak Mezőtúron, akkor szüntessenek meg bármit is, tehát az ellátás folyamatos biztosítása valósuljon meg. Egy majdani fejlesztés ígérete nem javítja az itt élők egészségügyi ellátását. Az, hogy most megszüntetnek valamit május elsején és cserébe majd néhány év múlva fejlesztenek valamit, az nem megvédhető. Ez nem az itt élő emberek ellátását szolgálja, hanem egy olyan drasztikus lépés, amellyel igaz, hogy költséget takarítanak meg, de az ellátás ellehetetlenülne a térségben. Ezt végül is belátták az asztal túloldalán ülők is. Várhatóak majd ezt követően egyeztetések a jövővel kapcsolatosan arról, hogy milyen szolgáltatásokat kívánnak majd bevezetni illetve finanszírozni, de úgy gondolom, hogy már az is egy óriási eredmény, hogy ezt el tudtuk érni, és reméljük, hogy ezek után valóban lesznek fejlesztések városunkban.

– Milyen elképzelések vannak még a jövővel kapcsolatban?

– Felmerült a tárgyalások alatt több alkalommal, hogy itt a megyében nincsen hospice ellátás. Ebben is gondolkodik a kórház vezetése, hogy itt Mezőtúron kialakíthatnánk egy ilyet, hiszen itt is van rá igény. Ezzel munkahelyeket tudnánk megőrízni és forrásokat tudnánk idehozni. Ezenkívül a már emlegetett kistérségi diagnosztikai központ terve is többször felmerült, ami azt jelentené, hogy olyan eszközök kerülnének ide, amelyek jelen pillanatban nem vehetőek igénybe itt a helyszínen, hanem be kell utaznia a betegnek Szolnokra. Számos dolog elhangzott, de végig azt hangsúlyoztuk, hogy ez majd akkor lesz biztos amikor megvalósul, addig azonban ne szűnjön meg semmi. Jelen pillanatban két mentőautó van Mezőtúron, ehelyett mi azt kértük, hogy legalább két rohamkocsi kerüljön le ide,  amelyekben a beteg egy magasabb szintű ellátást kaphat, pl. adott esetben nagyobb esélye van az életben maradásra, mivel az ilyen autókban a jobb felszereltség mellett mentőorvos is van. Azt kértük tehát, hogy ezeket a változtatásokat tegyék meg és csak utána csökkentsenek a jelenlegi ellátáson. De azt megengedhetetlennek tartjuk, hogy mivel Szolnokról jön a rohammentő, így másfél óra is eltelhet, mire a beteg az ellátó helyre kerül. Pedig a vonatkozó jogszabály alapján harminc percen belül kórházba kell érnie a betegnek, és ez nem valósulhat meg, csak akkor, ha itt van a rohammentő folyamatosan, a nap huszonnégy órájában, az év háromszázhatvanöt napján. Azt kértük, hogy ezt oldják meg és akkor majd beszélhetünk arról, hogy leépítsenek a mi kórházunkból.

– Minek tudható be az, hogy néhány éven belül immár másodjára kell Mezőtúrnak megharcolnia a kórházáért?

– Sajnos kicsik vagyunk, hiszen a mezőtúri kórház ellátási területére durván harmincezer ember tartozik. Nyilván, ha legalább ötven-, hatvanezer ember tartozna ide, abban az esetben már mindjárt nem lenne problémánk, hiszen akkor biztosan meglenne az elvárt ötszáz szülés évente és akkor nem nagyon lenne már miről beszélni. Azt tudomásul kell venni, hogy az átszervezés nem kerülhető el és a teljes rendszert korszerűbbé, de ugyanakkor olcsóbbá akarják tenni. Így viszont közel húsz városi kórházzal együtt egy olyan funkcióváltást akartak ránk kényszeríteni, ami véleményünk szerint kizárólag a fejlesztések megvalósulását követően lehet időszerű. A GYEMSZI először nem igazán méltányolta azokat a szociális elvárásokat és közösségi érdekeket, amik a részünkről megfogalmazódtak, hiszen csak szigorúan a számokban gondolkodtak és nem igazán akarták belátni, hogy az ő elgondolásuk alapján a harmincezer ember érdekei jelentősen sérülhetnek. No de ez a mi dolgunk és hogy ha kell, továbbra is harcolni fogunk azért, hogy a térségben élők egészségügyi ellátásának színvonala ne csökkenjen, sőt ha lehet inkább javuljon.

Vékony Erzsébet