A nyár folyamán jelent meg egy kitűnő gasztronómiai kiadvány: Hornok Ernő: Körös menti ízek című könyve. Szakácskönyvnek is mondhatnám, de attól sokkal több. Három város Gyomaendrőd, Mezőtúr, Szarvas táji, kultúrtörténeti, szakácsművészeti értékeit mutatja fel számtalan gyönyörű, színes fotóanyaggal és irodalmi szemelvényekkel gazdagítva.

A szerző régi kéziratos receptgyűjteményeket kutatott fel, valamint mai éttermek, mesterszakácsok, helyi konyhaművészek specialitásait adja közre, hogy a rendkívül változatos alföldi konyha ízeit, hagyományos készítési módjait feleleveníthessük, hiszen mindez saját örökségünk, őseink évezredes tapasztalatait őrzi. Ételünk, italunk minden cseppje a földdel és az éggel köt össze bennünket. A szakácsművészet lényege, hogy megőrizze mindazt az értéket, amit a természet az elemek nyújtanak nekünk. A képi gyönyörűségeken kívül a gyomai svábok, szarvasi tótok, pusztai pásztorok, vadászok, halászok és Erdély receptjeivel szolgál a könyv, sőt a sajtászattal és sok egyébbel (pl. Melis György, Kner Izidor, Rózsahegyi Kálmán idevonatkozó történeteivel). Megtalálható benne Petőfi híres paprikás csirkéje, elbeszélései, híres Túron írt verse, no és a Zsindelyes. A mezőtúri aratók táplálkozási szokásai Hagymási Sándor könyvéből. Kitűnő receptek Miskolczi Imrétől, Csepcsényi Antaltól, a Pocakos és Gyöngyhalász étterem étlapjáról – hogy néhány túri nevet kiemeljek. Lenyűgöző szép képanyagával és történetiségével a túri fazekasság Pusztai Zsolt tollából, jeléül adnak, hogy a gasztronómia a sokszínű, gyönyörű népi kultúránk teljes értékű része.

Kedves Ernő köszönjük.

Kissné Mikes Éva