Mezőtúr – Szolnok – Pápa – Devecser –Keszthely- Vonyarcvashegy- Sopron-Fertőhomok…..

„A barátság egy lélek, mely két testben lakozik”

(Arisztotalesz)

2008. Szolnok. Megható ünnepség a Főiskola kutatói számára. Mint szereplő, ajándékokat kapok, közte bekeretezett „Ex Libris” – Takács Győző képzőművész által nekem készített ajándék. Az izgalom csak hosszú idő után ért utol: az általam alig ismert művész „eltalált”. Az ábra mindent tartalmaz, ami szorosan tartozik életemhez: vidék templommal, kedvenc állataim, könyvem, életem. Bántó fájdalom belülről: meg sem köszöntem! Aztán: újabb ünnepség. Bemutatnak minket egymásnak. A nyílt tekintet, barátságos és őszinte mosoly – ahogy a filozófus – Hioszi Tatiosz- mondja:

„Ami belülről ragyog, az kívülről is látható”

Igen, s ez átütött azon a közel négy-öt órán keresztül, amit beszélgetéssel töltöttünk el az első találkozáskor. Minden előjött; mintha gyerekkorunk óta ismernénk egymást!

Ezt követően sűrűbbé és célokkal telivé lesznek találkozásink. Győző hol megérkezik, hol üzen – személyisége nem ad alapot a neheztelésre. Mindenen átsüt megható udvariassága, amit nem lehet utánozni.

Ebben az időben új könyvemen dolgozom, Győzőt kérem meg az illusztráló grafikák elkészítésére. Mindent elvállal, s el is készülnek a rajzok. Aztán témát váltok, s azokat is hosszasan átbeszéljük. Ismét megértem Epikurosz mondását:

„Mindazon javak közül, amelyekben a bölcsesség részesít bennünket, a barátság a legértékesebb.”

Ezt az értéket mozgatni kezdem a nekem szánt grafikák után javaslataimra újabb művészi”Takács Győző-i”munkák következnek. Részemről is közösek az iniciatíváink:

-          kapcsolat Pápán, a Bakonyerdő Zrt-vel; egyedi technikájú kerámia plakettek a Devecseri Kápolnával, Makovecz Imre tökéletes portréjával, gyönyörűen díszített, egyedi disz dobozban

-          teljes körű, művészi grafikai munkák a Zrt. tevékenységéhez: állatparkhoz, versenyekhez, bemutatókhoz, kiadványokhoz, emblémákhoz, kitűzőkhöz.

Ehhez hátteret adnak a talán kissé „véka alá rejtett” művészi pálya, Takács Győző képzőművész-keramikus munkásságának imponáló adatai:

-          17 egyéni kiállítás,

-          14 csoportos kiállítás,

-          10 díj, közte a Verso Mexico ezüst díja (Rimini, 1963), a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje- Életmű díj 1994,

-          s a hosszú, több évtizedes tanári pálya,

-          a számos szervezeti tagság, művésztelep alapítás és vezetés,

-          vezető tervezői munka a Vásárhelyi Majolika gyárban, a Hollóházi és az Alföldi Porcelángyárban, stb.

A Pápai munkák megalkotása révén közös utaink, a hosszú és gyors autózás – hol van itt szó az évekről, Győzőkém? – tartós beszélgetésekkel fűszerezve. Megismerjük életünket, gondolataink közösségét, hiányzanak azok az évek, amikor még nem ismertük egymást. „Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit mondasz, de a jó barát felfigyel arra is, amit NEM mondasz ki” (Szókratész)

Ebben a szellemben vagyunk együtt vonyarcvashegyi nyaralómban, a Sopron közeli Fertőhomoki kiránduláson, szabad estéinken. A kirándulásokon megismerjük Győző élettársát, Icut és Győző barátait, akik a mi barátaink is lesznek.

Gyarapodnak közben a második könyvembe szánt grafikák; rajtuk és bennük, és a mögöttük lévő érzelem világ, a kimondott és kimondatlan közös szellemiség. Évi már bekeretezve, lakásunk díszeként tekint rájuk.

Most, közel a születésnaphoz együtt készülünk Makovecz Imre emlékének megörökítésére. Az általam javasolt Erdélyi, Gordonhegyi Stációk megalkotására Győzőt kértem fel. Ha megvalósul, úgy együtt mondhatjuk Rudolf Steinerrel – Makovecz Imre szellemi elődjével-:

„Az ember abban a pillanatban van művészi állapotban,

amikor a gondolkodást akaratként éli át.”

Győzőkém! Ezt kívánom Neked a 75. születésnapodon, az Isten éltessen és adjon további erőt szeretteid és barátaid körében!

Szeretettel és barátsággal, minden tisztelőd nevében:

Seregi János