Iskolánk, a Teleki Blanka Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tanulói a Challenge Utazási Iroda szervezésében ellátogathattak Skóciába. Az utat az angoltanárnőnk, Pálné Balázs Ibolya szervezte meg. Az idegenvezetőnk pedig a Teleki egy másik tanára, Hollósvölgyi Péter tanár úr volt. A diákok mellé csatlakoztak még tanárok és még néhányan más városokból.

Utunkat 2014. augusztus 23-án, egy szombati délutánon kezdtük meg busszal. Pár órával és hosszas beszélgetésekkel később átléptük Magyarország határát Hegyeshalomnál. Immár külföldön voltunk. Annak még nagyobb élmény volt, aki most járt először külföldön! A megállóknál már nem magyarul kértük a kávét vagy a szendvicset, és ez már maga különleges érzés volt. A Mamma Mia című film megnézése után az éjszakát a buszon töltöttük, ami nem volt egyszerű. Szerencsésnek mondható az, aki többet aludt 3-4 óránál. De megérte!

Mikor megérkeztünk a németországi Kölnbe, ott meglátogattuk a Katedrálist, a városvédő manókat és megszagolhattuk a híres 4711-es parfümöt. Ezután Amszterdam kikötője felé vettük az irányt, hogy elérjük a komphajót. Amikor odaértünk, elámultunk, hogy milyen hatalmas  ,,luxus jachton" fogunk utazni. Beszállás után megnéztük az elindulást. A dermesztő hideg szél ellenére kinnmaradtunk, mert a tenger gyönyörű volt, ahogy látszott a horizont és a naplemente. Ezután felfedezésre indultunk a hajón: voltak éttermek, bárok, boltok és minden, ami szükséges. Néhányan először nem bírták, hogy a padló úgy hullámzik a lábuk alatt, de utána hozzászoktak. Boldogan hajtottuk álomra a fejünket a kabinok ágyain azzal a tudattal, hogy másnap már a Brit-szigeten ébredünk.

Így is lett. Megérkeztünk Newcastle-be, ahol már mindenki megcsillanthatta angol nyelvtudását. Tovább indultunk Skócia felé. Útközben, ha kinéztünk az ablakon, furcsának tűnt, ahogy az autók jobbról előznek, vagy "rossz" irányba megyünk a körforgalomnál. Első megállónk a Falkirk Wheel volt, amely nagyon praktikus és látványos módon köt össze két csatornát. Lehetőségünk nyílt kipróbálni ezt, közben a poénos idegenvezető hölgyet tanítottuk meg, hogyan kell magyarul köszönni. Ezután a Stirling Castle-be mentünk, ami hatalmas volt, és gyönyörű kilátás nyílt a tájra. Itt volt először alkalmunk skót ruhás férfit látni, akit-jó turistához híven-mindenki lefotózott. Azután a szállás felé vettük az irányt. Mindenki izgatottan várta, melyik kis házikó lesz majd az övé. Beköltöztünk, vacsoráztunk, majd elaludtunk.

Másnap ellátogattunk a Rosslyn kápolnához, amely a da Vinci-kód miatt lehet ismerős sok ember számára. Utána Edinburgh következett. Megnéztük a várat, aztán a Whisky Heritage Museumot. Hármasával ültünk be hordó alakú kocsikba, és egy barlangon át tekinthettük meg a whisky készítésének fortélyait. Aztán egy skót idegenvezető segítségével különböző fajtájú whiskykről szereztünk tudomást. A felnőttek kaptak kóstolót is, míg a fiatalok üdítőt. Nagyon jó volt, hogy ilyen interaktív módon alakították ki a múzeumot, így téve érdekessé. Sétálgattunk a Royal Mile-on, hallgattuk az utcai zenészeket, és rengeteg fotót készítettünk. Itt is volt lehetőségünk ajándékokat venni az otthoniaknak a kedves és mosolygós eladóktól.

A negyedik napon a skót Felföldre indultunk. Voltunk a Blair kastélyban, ahol összefutottunk egy magyar idegenvezetővel, ami eszünkbe juttatta, milyen kicsi is a világ. A kastély önmagában olyan eleganciát és szépséget sugárzott, hogy mindenkit elkápráztatott. Ezután elindultunk a Loch Nesshez, ahol Urquhart várát látogattuk meg. Sajnos senkinek nem nyílt lehetősége, hogy közös fényképet készítsen Nessyvel. Visszafelé a skót táj lélegzetelállító hegyeivel körülvett úton haladtunk. Olyan volt, mint egy csoda! Hiába készítettünk képeket, hiába beszélünk róla, mindezek nem adják vissza azt az érzést, amelyet az nyújtott.

Másnap a Glamis kastély volt az első megállónk, ahol egy kedves idegenvezető bácsi segítségével ismerhettük meg a kastély történetét és a megannyi kísértethistóriát, amelyek övezik. Itt mi is úgy érezhettük magunkat, mintha egy másik korba csöppentünk volna. Majd Dundee-ba utaztunk, ahol Scott kapitány hajóját, a Discovery-t néztük meg, amivel elindult a Déli-sark felfedezésére. Később tettünk egy kis kitérőt St. Andrews-ba, ahol a hercegi pár töltötte egyetemi éveit.

Az utolsó skóciai napon az Alnwick kastélyba látogattunk el. Aki szereti Harry Pottert, annak mindenképp ajánlatos ez a hely, hiszen itt forgatták a film néhány részét. Hatalmas szökőkút volt a kert központjában, sövénylabirintus, gyönyörű virágoskertek és még annyi minden… Egy egész nap is kevés lett volna erre a helyre. De hiába is ragaszkodtunk ehhez a csodálatos kastélyhoz, el kellett indulnunk a komphajó felé, és el kellett búcsúznunk a Brit-szigettől. Ahhoz képest, hogy milyen kiszámíthatatlan és viharos ott az időjárás, nekünk nagy szerencsénk volt, mert mindig elkerült minket az eső. Aznap este még jól szórakoztunk a komphajón, és a honvágy ellenére még nem akartunk hazamenni.

Újra megérkeztünk Amszterdamba, és most 9 órás városnézés állt rendelkezésünkre. Sétahajózáson vettünk részt, így bejárhattunk szinte az egész várost, láthattuk a különleges házakat és a több száz hidat, amely megadja a hely sajátos hangulatát. A csoport egy része bement a Madam Tussaud's Panoptikumba, míg mások bejárták a várost. Meglátogattunk sok szép helyet, köztük a virágpiacot is. Rájöhettünk, hogy az amszterdami élet is teljesen más, mint a miénk. A fárasztó, de élményekkel teli nap után felszálltunk a buszra, és elindultunk vissza, az otthonunk felé.

Rengeteg élménnyel gazdagodtunk Skóciában és útközben is. Megérte naponta több száz kilométert utazni, hogy ilyen csodákat láthassunk, és betekintsünk egy másik kultúra apró rejtelmeibe. Remek idegenvezetést kaptunk, és mindenkinek egy felejthetetlen élmény volt ez a kirándulás. Ezért biztos vagyok benne, hogy a következő ilyen utat is nagy lelkesedéssel fogjuk fogadni…

Tatár Krisztina 11.e