Register
Megosztom Facebookon!
Feltűzték a kék szalagot a Teleki végzősei
Írta: Bodor Márti   

Ünnepi díszbe öltözött a Városi Oktatási Centrum sportcsarnoka

Életünk mérföldkövei mindig kicsit megállítanak bennünket, gondolkodásra, számvetésre ösztönöznek, s hálával töltenek el azok iránt, akik segítettek minket utunk során.  Diákként, pedagógusként és szülőként is ilyen emlékezetes állomás számunkra az érettségi előtt állók szalagavató bálja.

 

 

December az év utolsó hónapja a búcsúzást juttatja eszünkbe. Nemcsak az óévet búcsúztatjuk ilyenkor, de a középiskolai vagy gimnáziumi tanulmányaik befejező évében járó diákok ebben a hónapban állnak a nagyérdemű elé, hogy ünnepélyes produkcióikkal köszönjék meg tanáraiknak, szüleiknek, nagyszüleiknek az eddigi támogatást, útmutatást, gondoskodást, és osztálytársaikkal, évfolyamtársaikkal karöltve adják át magukat egy felhőtlen közös szórakozásnak. A szalagavató bál minden érettségi előtt álló diák örömünnepe, a következő év megpróbáltatásait megelőző utolsó gondtalan felvonás.

Hogy ez a különleges alkalom, milyen érzéseket mozgatott meg 2016-ban diákjainkban, s a műsorral készülő tizenegyedikes tanulókban, megpróbáltuk szavakba önteni. Papírra vetettük a leírhatatlant, s igyekeztünk átadni a szalagtűzés és az avató ünnepség szimbolikus üzenetét.

"Nem tudok nem műsorvezetőként is nyilatkozni erről a rendezvényről, hiszen ebben az évben nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy felkonferáljam a rendezvény műsorszámait osztálytársammal Szedlacsek Alettával együttműködve. Nagy élményként éltem meg a kitüntetett szerepet, nagyon elhivatott voltam, élveztem. Mindezek mellett évfolyamunk, a tizenegyedikesek műsort adtak a felnőtté válás küszöbén álló diákoknak, útravalóul azt az üzenetet hagyva, hogy mindenki vegye észre önmagában a csodát. Hiszen minden ember egy csodálatos teremtmény, aki képes gondolkodni, alkotni és szeretni. Egy zenés, táncos műsorban próbáltuk a lehető legjobban átadni a tizenkettedikeseknek azt az érzést, hogy ők mind magukban hordozzák ezeket a csodákat. Érezzék magukat csodásnak és csodásan egyaránt, s ne csak ezen a rendkívüli estén, az illékony valóság pillanatában legyen emlékezetükben az emberi természet megismételhetetlen varázsa, de minden nap fedezzék fel magukban létük misztériumát, melyet világra jövetelükkel együtt kaptak. Az évfolyam műsorát a végzős osztályok táncai és videós visszaemlékezési követték. Láthattunk amerikai musical jelenetektől kezdve, retro egyvelegen át, zumba-latin mixet is. Az osztálytáncok után az évfolyamkeringő zárta a rendezvény műsorszámait, majd a szülők táncával kezdetét vette a bál.

A keringő alatt elgondolkodtam rajta, hogy akik most szebbnél szebb ruhákban táncolnak a parketten éppen csak egy évvel idősebbek nálam, és tudatosult bennem, hogy jövőre én is ott fogok táncolni. Eszembe jutott, mennyire várom, hogy mindenki rám figyeljen, eljöjjön a családom és a barátaim, hogy gratuláljanak nekem. Gondolataim között cikázott  az idő múlása is. Hogy valójában mennyire nem irigylem a végzősöket, amiért itt kell hagyniuk ezt az iskolát, és nemsokára már talán egyetemen vagy főiskolán folytatják tanulmányaikat. De közöttük biztosan akadnak olyanok, akik még nem tudják, merre is menjenek tovább. No és persze itt van még az előttük álló érettségi vizsga, melynek a gondolatától is hidegrázást kap a diákság nagy része. Míg ezeket a dolgokat végigpörgettem a fejemben, vége lett az össztáncnak, s én gombóccal a torkomban tapsoltam vissza az előző század estélyeit idéző kisasszonyokat és úriembereket. Gyönyörűek és méltóságteljesek voltak, úgy gondolom, aznap este  mindannyian észrevették a bennük lakozó csodát."

Mosonyi Eszter 11.A

És hogyan élték meg e nem mindennapi rendezvényt az ünnep főszereplői?

"A szalagavató bál minden diák számára meghatározó élmény a középiskolás évek vége felé közeledve. Eddig csak külső szemmel lehettem megfigyelője ennek a jeles eseménynek, de kilencedikes korom óta kíváncsi voltam, milyen érzés lehet kilépni a sorból, megkapni a szalagot, és tündökölni a nevem elhangzását követő  tapsviharban. Sokszor elképzeltem, milyen lesz majd egy gyönyörű fehér ruhában keringőzni, de most, hogy átélhettem ezeket a pillanatokat, bátran mondhatom, nem maradt el a várva várt érzés.

Egy, két, há, négy, öt, hat, egy, két, há, négy, öt, hat, - még mindig a fülembe cseng, hogyan számolt be nekünk kedves tánctanárunk Márki Norbert a menetrendszerinti próbákon. Rengeteg készülést és odafigyelést igényelt a táncok megvalósítása, megannyi áldozattal járt, mire összeállt a kívánt koreográfia. De legalább annyira szórakoztató és kikapcsolódást teremtő alkalmak voltak számunkra, hogy hetente egyszer, vagy kétszer, mi lehettünk a pakett ördögei. A nagy megtiszteltetés, hogy az avató napján minden értünk pompázik majd, és minden résztvevő miattunk lesz ott aznap este, nagy felelőséggel jár, ami hatalmas súlyként nyomta vállunkat. Hiszen bennünket keres majd szüleink, rokonaink, barátaink büszke tekintete, akiknek szeretnénk örömet okozni. Pompás ruhát kell választanunk - nekünk lányoknak ez különösen fontos - olyat, ami kényelmes, szép és jól mutatunk benne tánc közben. Minden próbán igyekeztünk ott lenni, hiszen tartani akartuk a lépést, viszont az este fél tízig tartó gyakorlások eléggé megviselték szervezetünket. Előfordult, hogy nagyon felpörgetett bennünket a talpalávaló és a mozgás, így nem tudtunk nyugton maradni még legalább egy órán keresztül, mert csak a tánctanár által kiabált lépések és a zene üteme járt a fejünkben. Máskor pedig a pozitív sikerek kerítettek hatalmukba, s teremtettek egy olyan tudatállapotot bennünk, ami a napi fáradtság ellenére még órákon át ébrenlétre serkentett minket.

A tánc egy olyan örömteli testmozgás, ami  csodálatos érzéseket szabadít fel a résztvevőkben. Az avató ünnepség és a szalag kitűzése, azt juttatta eszünkbe, hogy végzősök vagyunk, nemsokára sor kerül az érettségire, és hamarosan elhagyjuk iskolánkat, elballagunk, végleg kiköltözünk az osztálytermünkből és a kollégiumi szobánkból. Viszont ez a rendezvény még értünk van, nekünk szól. Valami olyan emelkedett hangulatot teremtett ez az ünnepélyes alkalom számomra, hogy a bál ideje alatt le sem tudtam törölni a mosolyt az arcomról. Míg külső szemmel érzékelhető az idő múlása, nekünk, végzősöknek az órák perceknek tűntek. A táncok után jó érzés volt megosztani élményeinket szeretteinkkel, barátainkkal, s közösen leülni a színpompás rendezvényterem vacsoraasztalához. Remélem, egyszer minden telekis társam megtapasztalhatja, milyen érzés próbákra rohanni, megfelelő ruhát keresni, izgatottan várni, vagy szorongással gondolni rá, hogy sikerül a nagy nap estéje, és átélheti a pillanatot, mikor csakis érte villannak fel a vakuk, és miatta zúg a taps a nézőtéren és a lelátókon egyaránt. Bizton állíthatom, hogy ez a mi pillanatunk volt, rólunk szólt, és örök emlék marad mindnyájunk számára."

Tóth Leila 12. A

 

 

 

 

 

 
Copyright © 2017. Mezőtúr és Vidéke. Kelemen Márton - mkskft.hu