Néhány nappal ezelőtt kedves viszontajándékként került kezembe az a tetszetős kötet, amely Achs Károly összegyűjtött írásait tartalmazza. A két esztendővel ezelőtt napvilágot látott könyv, amelyet a friss városi elismerésben részesült Takács Győző eleven grafikája díszít, és feltehetően a szerző által készített fényképek ékesítenek, egyszerre rendhagyó s ugyanakkor hagyományőrző vállalkozás. Nem nagyon ismerek hasonló példát a rendszerváltás utáni Mezőtúr történetéből, amikor egy városunkban élő értelmiségi közéleti tárgyú írásait külön gyűjteményben publikálta volna. Ugyanakkor Achs tanár úr nagyon is régi és szép túri hagyomány méltó örököse. Elég, ha körbenézünk városunkban, a Kiss István, Faragó Bálint vagy Benkő Gyula nevét őrző utcák nem csupán kiváló lelkészeknek, tanároknak állítanak emléket, hanem a mezőtúri közélet derék írástudóinak is. Üssük fel bátran a Mezőtúr és Vidéke 1944 előtti lapszámait: igen sok tanár, ügyvéd, orvos, iparos, lelkész ma is üdítő hangvételű cikkekkel, mondjuk bátran publicisztikai írásokkal, örvendeztette meg a korabeli újságolvasókat.

A nyár folyamán jelent meg egy kitűnő gasztronómiai kiadvány: Hornok Ernő: Körös menti ízek című könyve. Szakácskönyvnek is mondhatnám, de attól sokkal több. Három város Gyomaendrőd, Mezőtúr, Szarvas táji, kultúrtörténeti, szakácsművészeti értékeit mutatja fel számtalan gyönyörű, színes fotóanyaggal és irodalmi szemelvényekkel gazdagítva.